A Dohány utcai zsinagóga a világ második, és egyben Európa legnagyobb zsinagógája. Nagysága a korabeli fővárosi zsidóság jelentőségét, magas színvonalú gazdasági és kulturális igényét bizonyítja.
Az ünnepélyes avatásra 1859. szeptember 6-án, a zsidó nagyünnepek előtt került sor. A Dohány utcai zsinagógához az elmúlt közel évszázad alatt számos történelmi és kegyeleti emlék fűződött.
1929 és 1931 között a zsinagóga egész környezetét felújították. Akkor emelték a mai Zsidó Múzeumot (hivatalos nevén Zsidó Vallási és Történeti Gyűjtemény), a kupolás Hősök templomát, amely az első világháborús zsidó hősök emlékét őrzi, amely sokáig a Rumbach utcai templom megszűnése után az úgynevezett status quo (mérsékelten konzervatív) irányzatú pesti zsidóság legfőbb imaházaként működött.
1944-ben itt állították fel a budapesti gettót: egyik kapuja az árkádsor Wesselényi utcai oldalán volt. A mögötte levő háztömbökben és magában a zsinagógában is közel hetvenezer embert zsúfoltak össze, vagyonuktól és jogaiktól megfosztva, állandó halálfélelemnek kitéve. Budapest ostroma idején a templomot 27 találat érte, ezek egyike-másika hosszú évtizedeken át látható volt. A templom kertje ekkor lett a mártírok temetője. Itt hantolták el – sokukat tömegsírban – a betegségben és éhen halt vagy meggyilkolt áldozatokat. Többségüket később a hozzátartozók kérésére exhumálták és a budapesti zsidó temetőkben helyezték végső nyugalomra. Jó részüket azonban (mintegy hétezer holttestet) nem tudták azonosítani, vagy hozzátartozójuk sem maradt életben: így maradványaik ma is itt nyugszanak.
A II. világháborúban a templom súlyosan megrongálódott. Az épület műemléki felújítása 1991-től 1996-ig tartott.
Ez a templom – az egész ország és a világ zsidósága szemében – a magyar nyelvű zsidó közösség és a magyar zsidó kultúra szimbóluma lett.
Zsinagóga
Az épület 75 méter hosszú és 27 méter széles. A Dohány utcai zsinagógának az fő építészeti stílusa a mór stílus ami keveredik bizánci, romantikus és gótikus elemekkel. Sajátos keleties hangulata van a kerámiadíszítésű, kettős kupolájú épületnek, ami 43 méterre magasodik. A szentírási mondat feletti áttört, míves rózsaablak a belső tér egyik fő fényforrása.
A Dohány utcai zsinagóga tulajdonképpen bazilikális összetett tér. Nem más, mint az őskeresztény bazilikák, a késő évszázadok bazilikáinak XIX. századi adaptációja. A templom aulájába három kétajtós kapun juthatunk be, amelyekre a vaspontokkal díszített pántos szerkezet a jellemző. Az aulát három kupola fedi le, melyek közül a középső a legnagyobb.
A szentély kétségkívül a legattraktívabb szerkezeti elem. Erőteljesen érződik rajta úgy strukturalitás, mint díszítettség tekintetében Feszl Frigyesnek a hatása. Az ornamentika, a színek megválasztása, a nemes anyagok használata a keleti ízléskultúrával kapcsolatos rokonszenvre utal.
A földszinten elhelyezkedő széksorokon a férfiak, míg a felső szinten elhelyezkedő emelvényen a nők foglalnak helyet. Különlegessége a többi zsinagógával szemben, hogy itt található orgona és temető is.
Geológia
Az épület homlokzatburkolata égetett kerámia, lábazata jura időszaki vörös, ammoniteszes, gumós mészkő, az árkádok, oszlopok borítása édesvízi mészkő.
Édesvízi mészkő a zsinagóga Wesselényi utca felőli falán. A kerekded szemcsék bár kavicsnak látszanak, de valójában egy-egy növény szárdarabjai vagy csigahéj körül koncentrikusan kivált mészanyagú gumók metszetei.
A külső terek padló és térburkolata ammoniteszes, vörös, gumós mészkő és édesvízi mészkő váltakozása.
A kora-jura, viszonylag sekély tengerben leülepedett üledékanyagban számtalan fosszíliát lehet látni. A kőzet legtöbbször szemmel is elkülöníthető apró szemcsékből áll, amelyek nagy része egykori állatok vázainak töredéke.
A vaskerítés és a lábazat találkozásánál egy jókora ammonitesz-maradvány fedezhető fel.
A templomtérben mozaikos terazzo burkolat van a közlekedő részeken, a férfiak padsorai alatt pedig ammoniteszes, vörös, gumós mészkő helyezkedik el.
A falak mintegy 2 méter magasság felett festett márványozást kaptak, alatta azonban nagyon szép természetes kőburkolat található. A sárgásbarna mészkő szinte minden táblája más-más érdekességet kínál.
A zsinagóga lábazatában egy szép állapotban megmaradt ammonitesz-vázat láthatunk.
Az ammoniteszek (magyar nevükön előrenéző szifótölcséres lábasfejűek) kb. 400 millió éve megjelent, majd a kréta korban ( kb. 65 millió éve) a dinoszauruszokkal egyidőben kihalt tengeri állatok.
Az ammoniteszek váza csigaházra hasonlít, azzal a különbséggel, hogy az nem háromdimenziósan, hanem síkban, az óramutató járásával megegyező irányban csavarodott, logaritmikus spirált alkotva.
Áldozataikat különleges, aptychus névre hallgató rágó állkapcsi szervükkel őrölték meg, vázukban gyakran rákok, halak maradványaira bukkantak, a korábbi feltételezések szerint ezekkel táplálkoztak.
A tengeri sünök rokonai, a tengeri liliomok vagy krinoideák hosszú hengeres vagy ötszög átmetszetű, mészvázú nyelükkel rögzültek az aljzathoz. Ezek az állat elpusztulása után szétestek, és az üledékben fehér színű, hosszúkás vagy kör alakú metszeteikkel hívják fel magukra a figyelmet.
A tüskebőrűek állatkörének egyik osztálya.
Fő jellemvonásuk az, hogy szájnyílásuk fölfelé tekint és a szájellenes sarkon emelkedő kocsányuk van, melynek segítségével helyhez rögzülnek. A kocsány néha igen hosszúra nyúlik és számos, leggyakrabban kerek vagy ötszögletű, egymás fölött fekvő mészlemezből áll, melyek ízesülési összeköttetésben állnak.
A test legtöbbször kehelyforma s e miatt egyszerűen kehelynek is nevezik, s miután a szájnyílás fölül van, felső oldala a has-, alsó oldala a hátoldalnak felel meg. A kehely falazatát számos mészlemez határolja s ezek bizonyos sorokba rendeződnek; a kocsánnyal közvetlenül érintkezők az alaplemezek, ezek száma rendesen öt és együtt zárt kört alkotnak s olyformán fekszenek, hogy mindenük két sugár közé esik.
Láthatunk még a kőzetben számos pörgekarú (Brachiopoda) maradványt.
A pörgekarúak (Brachiopoda, régi magyar nevén kagylósférgek) kéthéjú külső vázzal rendelkező tapogató-csillókoszorús állatcsoport. Néhány szabadon úszó faját leszámítva aljzathoz rögzített életmódú, nyéllel a fenékhez tapadó, szűrő táplálkozású élőlénykör.
Házuk a kagylók héjához morfológiailag hasonló, de nem homológ, mindig egyenlőtlen teknőjű, de általában egyenlő oldalú (vagyis tengelyszimmetrikus). A kagylóknak jobb és bal oldali, ezzel ellentétben a pörgekarúaknak alsó és felső teknőjük van.
Ezek az állatok a kagylókhoz hasonló életmódot folytattak (de más rendszertani egységbe tartoznak), szintén két mészvázú teknővel rendelkeztek és a földtörténeti ókorban élték virágkorukat.
A kőzet sokszor breccsás szövetű elkülönült szögletes darabokból áll.
A breccsadarabok közötti teret legtöbbször üledékanyag tölti ki, néhol kalcit cementálja össze. Mindez arra utal, hogy a még nem teljesen kőzetté vált üledék időről időre megcsúszott, mozgott a tengerfenéken, emiatt a kőzet darabokra esett szét, és a darabok közötti teret a később képződött üledék töltötte ki. Tehát a breccsadarabok - ha nem is sokkal -, de némileg mindig idősebbek, mint a kitöltő, cementáló anyag. A kőzetanyag felnyílása néhol egész hasadékokat formált.
Ez a hasadék először vörös, aprószemű üledékkel, majd a hasadék további szétnyílása után a bezuhanó szögletes, fiatalabb kőzetdarabokkal telt meg.
Earthcache
Az earthcache teljesítéséhez nem szükséges bemenni a zsinagógába. A logoláshoz kérlek küldd el nekünk a választ e-mailben. Nyugodtan logolhatsz, nem szükséges a megerősítő e-mailre várni. Ha valami probléma lenne, felvesszük veled a kapcsolatot e-mailben.
Kérdések:
- Mit nevezünk "paleolibellának"?
- A tudósok miért használják az ammoniteszek vázát jelzőfosszilíának?
- Menj a referencia pontra és mérd le az ammonitesz átmérőjét.
- Több fosszília is található a zsinagóga épületében. Keress legalább egyet és írd meg melyik koordinátán található.
- (Opcionális) Válaszd ki a neked legjobban tetsző maradványt és készíts egy szuvenír fotót.
The Synagogue of Dohány Street is the second largest synagogue in the world and the largest in Europe. It was built in Romantic-Eastern style and is ornamented with Moorish elements.
The opening ceremony was held on the 6th September 1859, before the Jewish feasts.
Built in a residential area between 1854-1859 by the Jewish community of Pest according to the plans of Ludwig Förster, the monumental synagogue has a capacity of 2,964 seats.
The synagogue was bombed by the Hungarian pro-Nazi Arrow Cross Party on 3 February 1939.
Used as a base for German Radio and also as a stable during World War II, the building suffered some severe damage from aerial raids during the Nazi Occupation but especially during the Siege of Budapest. During the Communist era the damaged structure became again a prayer house for the much-diminished Jewish community. Its restoration and renovation started in 1991, financed by the state and by private donations, and completed in 1998.
During the Second World War the building was heavily damaged. The renovation took place between 1991 and 1996.
Synagogue
The building is 75 metres long and 27 metres wide. The style of the Dohány Street Synagogue is Moorish but its design also features a mixture of Byzantine, Romantic and Gothic elements. Two onion domes sit on the twin octagonal towers at 43 metres height. A rose stained-glass window sits over the main entrance.
Similarly to basilicas, the building consists of three spacious richly decorated aisles, two balconies and, unusually, an organ. Its ark contains various torah scrolls taken from other synagogues destroyed during the Holocaust.
The torah-ark and the internal frescoes made of colored and golden geometric shapes are the works of the famous Hungarian romantic architect Frigyes Feszl.
The seats on the ground-floor are for men, while the upper gallery, supported by steel ornamented poles, has seats for women. This synagogue is very different from other synagogues as it is the only one to have pipe organs and a cemetery.
Geology
The facade cover is made up of ceramics, while the footing is Jurassic red, ammonite-bearing, nodular limestone. The arcades and columns are covered with travertine.
Travertine in the wall of the synagouge from Wesselényi street. The round grains can be thought they are pebbles, but in fact they are calcified of plant stem or shell
Ammonite-bearing red, nodular limestone and travertine were used for the outdoor flooring and pavement.
The Lower Jurassic sedimentary rock was deposited in a relatively shallow sea and contains many fossils.
The rock is made up of many small grains which can be distinguished by the naked eye. Most grains are in fact fossil fragments.
At the plinth of the fence there is a big ammonite.
The interior has a mosaic terrazzo floor, though under the seats of the men red, ammonite-bearing, nodular limestone can be found.
The walls are marbleised above 2 metres; under the walls very beautiful natural stone can be observed. Nearly every plate of the yellowish brown limestone exhibits different features of interest.
In the plinth of the synagoge there is a well preserved shell of ammonite.
Ammonites are perhaps the most widely known fossil, possessing the typically ribbed spiral-form shell as pictured above. These creatures lived in the seas between 240 - 65 million years ago, when they became extinct along with the dinosaurs.
The crinoids - relatives of the sea urchins - are attached to the sea bottom by a pentagonal or cylindrical calcareous stalk.
Crinoids are commonly known as sea lilies, though they are animals, not plants. Crinoids are echinoderms related to starfish, sea urchins, and brittle stars. Most of the Paleozoic crinoid species attached themselves to substrates on the ocean floor. Crinoids are famous for their feathery, tentacle-like appendages that opened up like a flower and captured particles of food such as plankton.
These stalks break-up after the death of the animal and they are present in rocks as white, elongated or circle-shaped sections. In the rock there are also a large number of Brachiopod fossils.
The behaviour of these animals was similar to that of the bivalves (though they belong to different taxons).
They also had two calcareous valves and flourished in the Palaeozoic and the Mesozoic.
The rock is frequently brecciated and is composed of angular fragments.
The spaces between the breccia fragmentsare cemented by sediment material and, locally, calcite. These all indicate that the sediment - which had not undergone full lithification - from time to time slid and moved on the sea bottom. As a result of this the rock broke up and the spaces between the fragments were filled by subsequent sedimentation. As a consequence, the breccia fragments are - albeit not to a significant degree - older than the filling, cementing material. The opening of the rock material occasionally formed whole crevices.
These crevices were first filled with red, small-grained sediments and, later, after thewidening of the crevice, with angular, younger rock fragments.
Earthcache
To claim a find on this earthcache (it is not necessary to enter the synagogue) , please complete the tasks outlined below. Answers to the questions should be emailed to the cache owner and not mentioned in your online log. Feel free to log this cache. You do not need to wait for permission to log. If your answers are not correct, incomplete, we will contact you by e-mail.
Questions:
- What is "palaeolibella"?
Optional: If you can't find the answer for this question answer the question 1a.
1a: What is permineralization?
- Why are the ammonites excellent index fossils?
- Go to the reference point and measure the diameter of ammonites.
- There are more fossils in the synagogue. Find at least one and send the coordinates of the location.
- (Optional) Choose your favourite fossil and make a souvenir photo.
