Ilja Afanaszjevics Osztapenkó parlamenter szobrát Kerényi Jenő készítette. A szobor avatása 1951. október 29, lebontva 1992. szeptember 23-án. Ma a Memeto Parkban látható.
lja Osztapenko 1904-ben született az Orosz Birodalom Harkovi kormányzóságának Szumi járásában (napjainkban: Szumi területUkrajnában). A kelet-ukrajnai Gorlovkában élt és a Lenin-bányában bányászként dolgozott.
1942-ben behívták a Vörös Hadseregbe. 1943-ban a 316-os lövészhadosztálynál az ellenséges területen végzett tevékenységek szervezésében vett részt. Mivel jól beszélt németül, részt vett az ellenséges csapatokkal kapcsolatos tevékenységekben is, mint amilyen a foglyok vallatása.
Századosként részt vett Budapest ostromában 1944 decemberében. 25-én őt és Steinmetz Miklóst jelölték ki arra, hogy a bekerített városban megadásra szólítsák fel az ott levő katonai erőket.
Steinmetz 29-én 10 órakor indult Vecsés felől, de dzsipje az aknazáron fennakadt és a parlamenterek odavesztek; ezen okulva Osztapenko társaival Budaörs felől már gyalog indult egy órával később, és sikeresen elérte a tengelyhatalmi vonalat. Szemüket bekötve, gépkocsival szállították tovább őket, ahol egy német alezredes vette át az ultimátumot. Karl Pfeffer-Wildenbruch felettesei engedélye nélkül fel sem bonthatta a borítékot, így inkább válasz nélkül visszaküldte a parlamentereknek, akik ezután visszaindultak vonalaikhoz. A német állásokra azonban szovjet aknatűz zúdult, és ők a németek figyelmeztetése ellenére is megkísérelték a visszajutást. Az egyik gránátrepesz halálos sebet ejtett a századoson míg a csapat másik két tagja (Orlov és Gorbatyuk) túlélte a támadást. Orlov később úgy emlékezett hogy Osztapenko halála előtt azt mondta: „Úgy látszik ezt így tervelték ki. Megint átvertek minket.”
December 31-én a parlamenterek halálhíre Moszkvába is eljutott nagyjából egyidőben azzal, hogy arról a Wehrmacht parancsnokság is kapott információkat és utasította az eset kivizsgálását. Osztapenko testében a szovjet vizsgálatokat végzők magyar eredetű aknaszilánkokat találtak és a szovjet hadvezetés kijelentette, hogy a gyilkosság háborús bűncselekménynek minősült.
Az Székesfehérvárra és Budaörsre induló elágazás még 1951-ben, háttérben a szoborral.
Az "Osztyapenko" még zebrával, 1970 körül
1976-ban már megépült az autópálya
1985-ben már álltak az Őrmező-i panelházak.
Napjainkban:
