A Város-kút technikatörténeti emlék, a Buda várát a 15–16., majd a 18–19. században ivóvízzel ellátó vízvezetékrendszer legfontosabb forrása. Napjainkban két felszíni építmény látható a helyszínen: a forrásfoglalat fölé emelt, gótikus stílusú forrásház (vagy felső kútház), valamint a korabeli gyűjtőmedence fölé a 18. században épített alsó kútház rekonstrukciója. A forrás vizét feltehetően már az őskor embere is használta, a közeli ásatások során ugyanis kovakő és csonteszközök kerültek elő. A római korban létesült akvaduktokat követően a mai magyar főváros területén a 15. században, I. Mátyás király idejében építettek először vízvezetéket. E célból három forrást foglaltak be a Buda-közeli hegyekben: az időközben elpusztult, az Orbán-hegy keleti oldalában felszínre bukkanó Sváb-kutat, a Hajnalos-hegy északkeleti oldalában található Béla király kútját, valamint a ma Város-kút néven ismert forrást. A forrás vizét feltehetően már az őskor embere is használta, a közeli ásatások során ugyanis kovakő és csonteszközök kerültek elő. A római korban létesült akvaduktokat követően a mai magyar főváros területén a 15. században, I. Mátyás király idejében építettek először vízvezetéket. E célból három forrást foglaltak be a Buda-közeli hegyekben: az időközben elpusztult, az Orbán-hegy keleti oldalában felszínre bukkanó Sváb-kutat, a Hajnalos-hegy északkeleti oldalában található Béla király kútját, valamint a ma Város-kút néven ismert forrást. Vízhozama 24 liter/perc.