A tanösvény megközelítése
Budapestről az M3 - 49 számú közutakon közelíthető meg. Csengersimára érkezve itt kell lekanyarodni 
N 47° 51,813' E 22° 44,272' 111 m [GCTLHT+1letérő] majd itt kell jobbra aztán rögtön balra fordulni N 47° 52,092' E 22° 43,558' 114 m [GCTLHT+2letérő] Parkolni a multi első pontja előtt az út szélén tudsz, vagy itt 
N 47° 52,651' E 22° 43,642' 114 m [GCTLHT+Parkoló]
A tanösvény teljes hossza 16 km, melyet körútként lehet végigjárni. Több helyen rövidíthető, szakaszolható. A 3 pontos multi láda is úgy jött létre, hogy kisebb távval de megismertesse a kesserekkel a tanösvényt. Így került ki a multi második (virtuális) pontja a kilátóhoz, a harmadik ponton hagyományos láda kereshető, mely a Géci-sűrű szélén került elhelyezésre. Így az is aki a tanösvény azon szakaszát nem akarja bejárni betekintést nyerhet a Géci-sűrű élővilágába. A tanösvény az információs táblákon kívül, kilátóval, pihenőhellyel és madárlessel áll az ide látogatók szolgálatára.
Ha a tanösvényt nem járod egészében körbe, ajánlom a kerékpárt közlekedési eszköznek (Parkolótól a 2. virtuális ponthoz a gáton aszfaltozott úton juthatsz el, majd visszafelé és tovább a ládáig is betonút visz.)
A multi első pontjának jelszavát egy 10 x 3 cm-es fémlapon találod az első információs táblán. Nézz fel a jelszórészlet megszerzéséhez. 
N 47° 52,513' E 22° 43,625' 117 m [GCTLHT-1]
A második jelszórészletért el kell menned a töltésen a 3. információs táblához. Itt pihenőhely is van kialakítva, valamint találsz egy kisebb kilátót is. A jelszórészletért nézz a tábla alá, itt is egy 10 x 3 cm-es fémlapot keress. N 47° 53,451' E 22° 42,055' 124 m [GCTLHT-2]
A tanösvény 5. és 6. információs pontja között elég sűrű az aljnövényzet, az ösvényt kezdi visszafoglalni a természet. Javaslom a 2. és a 3. pont közötti az átjárót a 7. információs tábla megközelítéséhez. 
N 47° 53,489' E 22° 42,265' 119 m [GCTLHT+TÖ7] Ennél a táblánál szintén találsz pihenőhelyet, illetve egy madár lest is.
Ha kerékpárral érkeztél ajánlott visszamenni a töltésre majd onnan a 11. információs táblához a tanösvény 19. pontját érintve juthatsz el. N 47° 53,048' E 22° 44,859' 119 m [GCTLHT+TÖ11]
Innen betonúton jutsz el a 18. infó tábláig. N 47° 53,242' E 22° 45,070' 123 m [GCTLHT+TÖ18]
A láda a Géci-sűrűben kapott rejtekhelyet. A táblával szemközti jól járható erdőrészben találod 50 méterre, egy kisebb törzsű fa gyökerei között, talajszinten, avarral álcázva. N 47° 53,215' E 22° 45,046' 123 m [GCTLHT-3]
Innen már nincs messze a 13. információs tábla N 47° 53,073' E 22° 45,287' 117 m [GCTLHT+TÖ13]
Az 1970-es Szamos árvíz idején 40 település, köztük Csengersima is víz alá került. A hasonló esetek megelőzése érdekében építették ki a Szamos és Túr között az ún. lakolizációs töltést. Az építés során, a gát tövében kialakított kubikokból egy tórendszer jött létre. A tavakat gazdag madárvilág jellemzi.
A töltés által körülölelt ecsetpázsitos gyepeken még fellelhetők a legeltető állattartás nyomai. Az egykor szántóként művelt területek egy részét ma is művelik, más részeket felhagytak, ezeket a természet foglalja vissza. Az őshonos faállományú erdőtelepítések is egyre kiterjedtebbekké váltak a térségben. A környék természetvédelmi szempontból legértékesebb része a Géci-sűrű. Az erdő alapvetően vizes jellegű, ugyanakkor sok a száraz élőhelyekre, sőt az erdősztyeppekre jellemző faj is.
A tavak fészkelő és vonuló madarai
Kora tavasszal jelenik meg a tőkés réce és a szárcsa. Mindkettő jelentős számban fészkel a tavakon. A barátréce, a böjti réce és a fokozottan védett cigányréce is a költőfajok számát gyarapítja. Főként a tavaszi vonulás idején figyelhető meg a kontyos, a kanalas, a nyílfarkú, a fütyülő és a csörgő réce. A vöcsökfélék közül a búbos vöcsök a leggyakoribb, de a kisvöcsök is fészkel a tavakon. A ragadozómadarak közül a barna rétihéja a leggyakoribb, de alkalmanként felbukkan a héja is. A réce- és vöcsökfélék mellett rendszeresen felbukkan a kárókatona és a dankasirály. A gémfélék közül a szürkegém a leggyakoribb, azonban a bakcsó és a nagykócsag is sokszor megfigyelhető. A kiskócsag és a vörösgém már ritkábban előforduló faj. A fekete gólya főként nyár végén jelenik meg a tavaknál. Az énekesmadarak közül gyakori a nádirigó, melyet általában a nádszálak tetején figyelhetünk meg. A partmenti füzesek lelógó ágaira építi művészi fészkét a függőcinege. A nádi sármány is gyakran szem elé kerül. Hazánk egyik legszebb madara, a jégmadár szintén itt halászik. A ragadozómadarak közül megfigyelhető a réti sas egy-egy vadászó példánya.
A Géci-sűrű
A térség természeti értékében egyik leggazdagabb erdeje. Jellemzőek a 60-80 esztendős keményfás ártéri erdő állományai, ám megtalálhatóak a tájidegen fajokból létrehozott akác, nemes nyár és vörös tölgy ültetvények is. Az erdő alapvetően nedves jellegű, ugyanakkor sok benne a száraz élőhelyekre jellemző növény. Még az erdősztyeppekhez kötődő fajok is előfordulnak. A keményfás ártéri erdő felső lombkoronáját a kocsányos tölgy és a gyetyán hatalmas egyedei alkotják. Alatta, a második lombkoronaszintben meghatározó a magyar kőris és a mezei szil. Cserjeszintjét többek között a csíkos kecskerágó, az egybibés galagonya, a kutyabenge és a veresgyűrű som alkotja.
- A Géci-sűrű védett növényei: A páfrányfélék közül a hegyi pajzsika és a szálkás pajzsika elsősorban domb- és hegyvidéki élőhelyek lakója. Így itteni előfordulásuk botanikai érdekesség. A természetvédelmi oltalom alatt álló kacstalan lednek már május végén bontogatja szirmait. A júniustól virágzó réti kardvirág nemcsak az erdő, hanem a térség legszebb virága. Hazánkban csupán néhány, főként középhegységi élőhelyen fordul elő. Az orchideák közül a hófehér szirmú kardos madársisak és a zöldes sarkvirág több erdőrészben is megtalálható. A széleslevelű nőszőfű 70-80 cm-es magasságával az egyik legtermetesebb orchideánk. Zöldeslila szirmait júliusban kezdi bontogatni.
- A Géci-sűrű állatvilága: A Szatmári-sík erdős élőhelyei különleges jellegűek. A Géci-sűrű sok védett állatfajnak biztosít élő- és szaporodóhelyet. A védett lepkék közül a vörös rókalepke előfordulását érdemes kiemelni, hiszen hazánkban főként a középhegységekben fordul elő. Az erdő egyik állattani érdekessége az erdei sikló, mely messze környéken már csak itt fordul elő. A keresztes vipera egy kisebb állománya is él az erdőben. A ragadozómadarak közül a fokozottan védett darázsölyv fészkelése a legjelentősebb. Az idős erdőrészek őshonos fáinak odúlakó madara a hamvas küllő, melynek alföldi előfordulása igazi ritkaság. Szintén az öreg erdők fokozottan védett faja a csonkafülű denevér. Nyugat-Európában a veszélyeztetett fajok közé sorolják. A ragadozó emlősöket a vadmacska képviseli.