A láda eleg kicsi de azert lehet bele ajandekot rakni. A hely ahol van egy kicsit fereesik a forgalmas padtol ahol szinte mindig van valaki. Itt ahova tettem azert erdemes korulnezni de lehet nyugottan logolni. Az ut eleg forgalmas azert kerlek vigyazz foleg ha gyerekekkel vagy.
A kozelben van csonakkikoto ezert lehet vadaszni csonakosoknak is a lada csak par meterre van a vizparttol
Cache je dost mala ale dá sa do nej dat kadeco. Uvidím ako to pôjde ako je to z bezpecnostou a neskôr ju vymením možno za väcšiu. Miesto je trochu dalej od historicky známej kamenej lavicky. Zato vás prosím o opatrnost pri vyberaní. Potom sa tam dá už pokojne logovat. Cesta je dost rušná preto ak pojdete s detmi budte velmi opatrný.
Nedaleko je molo na pristavenie clnov preto mozu lovit aj vodny turisti cache je len par metrov od brehu
Kamenná lavicka Ladislava Palkovicsa pri Dunaji
Autor - szerzo: Pöltl Zoltán
Preklad: Willant Zoltán
Opustená lavicka na Primaciálnom ostrove stráži tiché zákutia Dunaja už dlhých 74 rokov. Za mestom stojí majestátne ako drahokam. Je milovníkom ludí hladajúcich ticho v zhone velkomesta a aj skrýšou pre zamilovaných. Pozrime si, ako sa sem vlastne toto kamenné dielo späté s históriou mesta dostalo.
Lavicku dalo vybudovat mesto a stalo sa oblúbeným miestom odpocinku Ališpána menom Palkovics László. Jeho otec zastával významnú funkciu, bol mestským a župným zmocnencom celej Ostrihomskej župy od roku 1849. Neskôr ho v roku 1861 vymenovali za "Alispána" (sudca a hospodársky správca šlachty pozn. prekl.)
Jablko nepadlo daleko od stromu. Syn László bol v roku 1900 menovaný do služieb Ostrihomskej župy ako zástupca notára. Neskôr pôsobil ako verejný správca a za necelý rok bol menovaný za "Iudex nobilium". V roku 1918 bol menovaný za "Alispána". Podla kroník sa tešil velkej úcte až do smrti, ktorá ho zastihla v roku 1933. Na pocest za dlhorocné služby mestu, bola umiestnená pamätná tabula na jeho oblúbenom mieste odpocinku, lavicke. V bývalom Ostrihomskom župnom sídle je dodnes zachovaná olejomalba tohto služobníka mesta.
V dávnych - nedávnych casoch bola lavicka opradená mnohými legendami. Ozajstní zalúbenci sa sem aspon raz museli vybrat a dat si osudový bosk pri západe slnka, ktorý specatil ich spolocnú cestu životom. Bolo to takto preto, lebo lavicka bola až do roku 2001 Ukrytá v húštine Dunajských luhov a viedla tam len jediná lesná cesticka.
Po vybudovaní mosta sa všetko zmenilo, obchvat centra mesta bol vybudovaný týmto smerom a lavicka sa ukázala v plnej kráse aj pre náhodných turistov, stala sa oblúbenou zastávkou pocestných. Rodiny s detmi tu krmia celý rok labute, rybári ich zase zlostne odhánajú. Kde - tu sa zastaví unavený turista alebo psíckar. Ale sú aj takí co sem pravidelne prichádzajú odpocívat s knihou v ruke. Caro miesta sa zachovalo, dokonca možno zveladilo napriek tomu, že okolie sa zmenilo na nepoznanie. Jediné, co sa stratilo nadobro, je ticho okolitej prírody.
The Palkovics Bench is a special jewel of the Danube bank of Esztergom, far from the noise of the town, on Primate’s island. The stone bench has been whitnessing the changes of the old river and its surroundings for 74 years.
But who was László Palkovics?
His father, Károly Palkovics was a commissioner of the town and county of Esztergom in 1849. In 1861 he was elected sup-prefect. His son, László „didn’t fall far from the tree”, since he himself held this position later. The denominator of the memory bench, László Palkovics stepped into the county's service in 1900.
The talented young man first became an administrative trainee, and „Iudex nobilium” a year later, Deputy Clerk in 1906, then town clerk, chief administrative officer of the Párkány district, finally he became the sub-prefect in 1918 after a couple of years. According to historiography he was much admired until his death in 1933 because of his commitment to his job as a town and district leader. After Palkovics’s death he recieved remembrance in addition to ths admiration. Esztergom –thinking this man with great format- put up a sign at his favourite resting place and also placed his oil painting in the saloon of the former county hall as a salute to the noble man.
A Prímás-sziget a Duna esztergomi szakaszánál található. A belvároshoz legközelebb lévo, észak-dél irányba húzódó sziget. Tole nyugatra, folyik a Duna foága, keletre, és északra az úgynevezett Kis-Duna, hivatalos nevén a Prímás-szigeti mellékág. A sziget hossza körülbelül 2,7 km.
A 11. században bencés rendi apácakolostort alapítottak a szigeten Szuz Mária templom és kolostor néven. Maradványait, és a kolostor kertjében lévo temetkezési kápolna alapfalait a hajóállomástól 200 méterre, délre tárták fel. Eredetileg két különálló szigetbol állt (a Prímás- és a tole északra fekvo Vízivárosi szigetbol), amik között lévo csatornát a 19. században feltöltötték, ezzel kialakítva a mai szigetet.[1] Az 1850-es években nagyfokú tereprendezését, szintezést végeztek a szigeten.
A szigeten számos sportpálya van, az északi, eépített részén pedig több intézmény is muködik, mint például a Pézsa Tibor Városi Sportcsarnok, a Zsolt Nándor Zeneiskola, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Gyakorló Általános Iskolája, 2007-ig a Helischer József Városi Könyvtár (korábban Babits Mihály Városi Könyvtár), az 1985-ben átadott Hotel Esztergom, kemping, a 2005-ben átadott Aquasziget Esztergom elnevezésu élmény-, gyógy- és termálfürdo és egy 2008 novemberében átadott mélygarázs. Az északi csücskén, a Duna és a Kis-Duna összefolyásánál áll az országzászló, ahol emléktábla emlékezik meg arról, hogy Rákóczi Ferenc ott pihent meg Esztergom bevétele után. Egyedülálló módon késobb ugyanezen a helyen fordult meg Kossuth Lajos és Széchenyi István is. Jelenleg két szálloda építése zajlik a szigeten.
A sziget déli vége külterület, ez a rész máig orzi zöldterület jellegét. A sportcsarnok környékén rendezik meg évente a Fesztergom elnevezésu zenei fesztivált. A sziget keleti partján húzódik a Gesztenye fasor nevu sétány, ezen a Kis-Duna ágon yachtkikötok sorakoznak. Nyáron vadlibák, vadkacsák lepik el, a Kis-Duna–ágon az utóbbi években a hattyú is megtelepedett. A környék rovarvilága szintén gazdag.
A Palkovics-pad közelében, a Duna partján a szakirodalom sokáig egy négy saroktornyos római castrum maradványiról számolt be, azonban egy 1953-as ásatás szerint a romok egy Gizella királyné által alapított bencés kolostor maradványai a 11. századból.
A mai Gozhajó utca környékén volt egykor a prímáskert, valamint a magyar és a német hajóállomás.
A szigetet gépkocsival a Mária Valéria hídon, a Bottyán hídon, és a Szent Erzsébet hídon, gyalogosan a Kossuth hídon, és a (Lépcsos) Szent Miklós hídon lehet megközelíteni, továbbá a szigeten található Esztergom hajóállomása. A Duna-híd 2001-es átadása elott a szigetrol indultak kompjáratok a szomszédos Párkányba. A közlekedést nehezíti, hogy árvízkor a sziget nagy részét rendszeresen elönti a Duna, bizonyos részeit megközelíthetetlenné téve. Ilyenkor több hidat is le kell zárni.
Palkovics László padja a Duna partján
Szerzo: Pöltl Zoltán
Különös éke az esztergomi Duna partnak a Prímás szigeten magányosan, a város zajától távol álló Palkovics-pad. A vízparti utcabútor különösen napnyugtakor, a szerelmesek által látogatott, de érdemes megállni, leülni itt egy szusszanásnyira minden erre járónak. A Dunára nézo kopad 73 éve szemléli rendíthetetlen nyugalommal a vén folyó és környéke változásait, megpihenést, békét nyújtva a megfáradt arra járóknak háborúban, forradalomban, elnyomásban és békében egyaránt. A mára a város történelmével összeforró – késobb róla elnevezett - padot Palkovics László alispán építtette, és a pihenohelybe vésett, saját maga írt verse megpecsételte e különös utcabútor hivatását: „Gyönyörködöm a lenyugvó napban, Felkeresem magányos padom, Távol itt a kisváros zajától, Újra derül fáradt homlokom.”
De ki is volt Palkovics László? Sokan, akik e helyen gyönyörködnek a Duna ívén megcsillanó naplementében, vagy a folyón úszkáló, kenyérért kuncsorgó hattyúkban és vadkacsákban, nem is tudják talán, hogy milyen fontos szerepet töltött be a pad névadója Esztergom életében. Palkovics László édesapja, Palkovics Károly 1849-ben vármegyei és városi kormánybiztos volt Esztergomban, illetve Esztergom megyében. 1861-ben aztán a város alispánjává választották, fia László pedig „nem esett messze az almafától”, hiszen o maga is betöltötte ezt a tisztséget késobb. Az emlékpad névadója, Palkovics László 1900-ban lépett a vármegye szolgálatába. A tehetséges fiatalember eloször közigazgatási gyakornok, egy év múlva szolgabíró, 1906-tól aljegyzo, majd fojegyzo, pár év múltán a párkányi járás foszolgabírója, végül 1918-ban alispán lett. A történetírás szerint 1933-ban bekövetkezett haláláig város-és járásvezetoi tisztségében való helytállásáért köztiszteletnek örvendett. Palkovics halála után a tisztelet mellett az emlékezés is helyet kapott, Esztergom, a nagyformátumú jellemre gondolva feliratot helyezett el PalkovicsLászló kedvenc pihenohelyénél. Ezen felül a volt Vármegyeháza épületének dísztermében – a nemes férfiú elotti tisztelgésként – a város Palkovics László olajfestményét is kiállította, amely máig megtekintheto.
A második világháborút követo évtizedekben a nagyközönség számára egyedüliként a Palkovics pad emlékeztetett az egykori alispánra. A városi legendák, kedves szerelmes történetek fontos helyszínévé vált emlékpadhoz helyi szokások egész sora kötheto. Ezek között az egyik „legbájosabb” kitétel, hogy addig nem is tartottak egy lányt vagy fiút igazán szerelmesnek, amíg a Duna mögötti felvidéki tájnál lenyugvó nap pirosas fényében nem csókolódzott a Palkovics padnál. Amiatt is alkalmas volt a könnyu légyottok helyszínének választani az emlékpadot és romantikus környezetét, mert az a nagy Duna parti sétány egyfajta végállomásánál található. A Prímás sziget e ponttól válik kicsit „dzsungelesebbé”, a városi civilizáció és a vadvilági környezet határa pont az emlékpadnál található.
A köznyelv mögött élo utcai szleng pedig egyenesen becézgette a kedves helyet és röviden csak „Palkó pad”-nak nevezte, nevezi. A mai esztergomiak, illetve a városba látogatók is szívesen tartózkodnak itt, a nagy folyó partja e helyütt öblösödik ki valamelyest, ez az évek óta egyre bátrabb és falánkabb vadkacsa és hattyú falkák számára is remek terület. A korzózó párok így már nemcsak egy-egy idilli csókra térnek meg az emlékpad páholyra emlékezteto kényelméhez, de gyerekes családok is szívesen jönnek ide hattyúkat etetni.