Stone swan fountain / Kőhattyú díszkút Traditional Geocache

The stone swan fountain was firstly located on the Orsolya Square (GC493AH) in Sopron in the beginning of the 20th century. From the former downtown location the swan was moved to its present location in 1930. The stone swan get feathered every year, according to sources from 1932. Nemky Erno, a former Professor of Botany Department writes about it in a paper published in Canada.

During the Great Economic Recession the so-called "penny trains" (cheap trains) were operating around the country, offering their passengers cheap, short weekend trips. Such a cheap express train, arrived in Sopron on the first Sunday of June in 1932. The whole city was waiting to welcome the visitors and college students also wanted to surprise passengers on the train. They took a pillow and some glue and a "masterpiece" has already been created in the morning twilight. The stone swan got feathers. A swan is still sitting there in its place. The fountains water pipes rusted, her beauty faded.

There are no more "penny trains", but the stone swan gets feathered every year according to the tradition of the University of West-Hungary. This custom is rumored to be traced back to an old superstition among students. One of the students of the university after several failed exam was told by the professor that he would pass the exam when the stone swan got feathered. He did not have to wait long for the miracle. In the early morning the bird stone had a white fluffy feather dress, proving that there is no such thing as a hopeless test or exam for a real student.

Participating in this superstitious thinking or behavior becomes a living tradition. The graduates before the state exam, and the undergrads at the beginning of an exam season are busy. Final year students put their "valeta-ribbon" on their left arm, and, after honoring some of their favorite teachers by giving them mugs, and after drinking from the mugs (traditions of Selmec College that moved from Selmecbanya to Sopron in 1918), they proceed to the stone swan statue. "Feathering" the swan is a more then eighty-year-old, indispensable custom.

Valamikor azonban a kõhattyú minden köztéri szobor nyugalmas, békés életét élte a soproni Orsolya téren (GC493AH). Az 1910-es években már befejezõdött Sopron tereinek, utcáinak fásítása, és felvetõdött, hogy utcai díszkutat kellene építeni Sopronban.

A díszkút tervezését pályáztatták, Wasata József terve gyõzött. A fellállításra négyszáz korona támogatást szántak. (Négyszáz koronát ért akkoriban 570 kiló hús, 47 mázsa szén, vagy 13 hektoliter rum.) A kút még ugyanabban za évben elkészült a Szent Margit Bányáról hozott kõbõl. A Thirring-Heimler-féle útikönyvben 1920-ban így írtak róla (Sopron und Umgebung) már így említi: "a tér közepét egy pompás díszkút foglalja el... rákkal, csigával és víziállatokkal ékesített medence közepén egy hattyúval koronázott oszlop, s ezen gyermekarcokból folyik a víz." De hogyan került át a kõhattyús kút mai helyére egykori belvárosi helyérõl, az Orsolya térrõl, ahol ma a 17. századi Mária-kút található?

A Városszépítõ Egyesület méltó helyet keresett a gyermek Jézust karjában tartó Mária szobrával díszített 17. századi vízgyûjtõ-medence számára, amely A Templom utcai Bencés Rendház udvarán állt. A belvárosban egyedül az Orsolya tér jöhetett számításba. Ehhez a pannonhalmi fõapát engedélyét kellett kérni, és miután az 1928. október 31-én meg is érkezett, a hattyút áthelyezték mai helyére, a Béke út és a Hunyadi utca keresztezõdésébe.

A kõhattyú minden évben kitollasodik 1932 óta. Nemky Ernõ, a Növénytan Tanszék hajdani professzora így ír errõl a Kanadában megjelent Kapocs címû lapban: "A nagy gazdasági válság idején úgynevezett "filléres" vonatok járták az országot, rövid és olcsó hétvégi kirándulásra szállítván utasaikat. Egy ilyen filléres gyorsvonat 1932 júniusának elsõ vasárnapján érkezett Sopronba. Az egész város a vendégek fogadására készült, és a fõiskolások is meg akarták lepni a vonat utasait. Párnát ragadtak és csirizt, s a hajnali szürkületre már meg is született a "remekmû". Reggel aztán ott állt a kitollasodott kõhattyú mellett egy rendõr, és két ember súrolta le a szoborról a tollat. A hattyú azóta is ott üldögél a helyén. Vízvezetékei elrozsdásodtak, szépsége megkopott, fejét, nyakát többször is vissza kellett már "operálni".

A filléres vonatok ugyan már nem járnak, de az egyetemi hallgató kõrében hagyománnyá vált a hattyútollasítás. A Nyugat-Magyarországi Egyetem selmeci hagyományok szerint élõ végzõs hallgatói a Valéta Szakestély keretén belül tollazzák a hattyút. Ez a szokás a szóbeszéd szerint egy régi diák babonára vezethetõ vissza. Az egyetem egyik hallgatójának több sikertelen vizsga után, a professzor azt találta mondani, hogy akkor lesz majd sikeres vizsgája, ha a kõhattyú kitollasodik. A csodára nem kellett sokáig várni, a kõmadár reggelre fehér pelyhes tollruhát öltött.