Az 1738-39 évi pestisjárvány Óbuda – néhány évtizeddel azelőtt betelepedett – lakosságának közel felét elpusztította.
Az áldozatok emlékére és hasonló csapás elkerülésének kegyelméért 1740-re készült el a Szentháromság-szobor, Segetha Tamás bíró és gróf Zichy Péterné támogatásából és a helyi lakosság adományaiból. A szobrot az Árpád-híd lehajtójának építése miatt 1950-ben (egyes források szerint 1956-ban) lebontották és darabjait a Kiscelli Múzeumban helyezték el.
A szoborcsoport felújítása 2000-re készült el és a régi helyének közelében került sor a felállítására.
A szoborkompozíció három külső oszlopán Szent Rókus, Szent Sebestyén és Szent Félix alakja, a gyámköveken Borromei Szent Károly, Xavéri Szent Ferenc és Szent Flórián, az oltárszerű előrészen Szűz Mária, az oszlopcsúcson a Szentháromság látható.
Az eredeti alkotó ismeretlen, a kegyoszlop anyaga mészkő.
Az Óbudai Német Kisebbségi Önkormányzat és a Braunhaxler Egyesület költségviselésével restaurálta Szomolányi Péter.
