George Washington was born on February 22, 1732 February 11, 1731the first child, of Augustine Washington and his second wife, Mary Ball Washington, on the family's Pope's Creek Estate near present-day Colonial Beach in Westmoreland County, Virginia. His father had four children by his first wife, Jane Butler: two died young, but two sons survived (Lawrence, born ca. 1718, and Augustine, born ca. 1720), making George the third son, but very much younger. Moving to Ferry Farm in Stafford County at age six, George was educated in the home by his father and eldest brother. The growth of tobacco as a commodity in Virginia could be measured by the number of slaves imported to cultivate it. When Washington was born, the population of the colony was 50 percent black, mostly enslaved Africans and African Americans. In his youth, Washington worked as a surveyor, and acquired what would become invaluable knowledge of the terrain around his native Colony of Virginia. His eldest brother's marriage into the powerful Fairfax family, gained young George the patronage of Thomas Fairfax, 6th Lord Fairfax of Cameron, the Proprietor of the Northern Neck, which encompassed some five million acres. In late July 1749, immediately following the establishment of the town of Alexandria, Virginia along the Potomac River, 17-year old George was commissioned as the first Surveyor of the newly created Culpeper County, Virginia in the interior of the colony. This appointment was, undoubtedly, secured at the behest of Lord Fairfax and his cousin (and resident land agent) William Fairfax of Belvoir, who sat on the Governor's Council.
Washington embarked upon a career as a planter, which historians defined as those who held 20 or more slaves. In 1748 he was invited to help survey Lord Fairfax's lands west of the Blue Ridge. In 1749, he was appointed to his first public office, surveyor of newly created Culpeper County. Through his half-brother, Lawrence Washington, he became interested in the Ohio Company, which aimed to exploit Western lands. In 1751, George and his half-brother traveled to Barbados, staying at Bush Hill House, hoping for an improvement in Lawrence's tuberculosis. This was the only time George Washington traveled outside what is now the United States. After Lawrence's death in 1752, George inherited part of his estate and took over some of Lawrence's duties as adjutant of the colony. In late 1752, Virginia's newly arrived Governor, Robert Dinwiddie, divided command of the militia into four regions and George applied for one of the commands, his only qualifications being his zeal and being the younger brother of the former adjutant. Washington was appointed a district adjutant general in the Virginia militia in 1752, which appointed him Major Washington at the age of 20. He was charged with training the militia in the quarter assigned to him. At age 21, in Fredericksburg, Washington became a Master Mason in the organization of Freemasons, a fraternal organization that was a lifelong influence. In December 1753, Washington was asked by Governor Robert Dinwiddie of Virginia to carry a British ultimatum to the French on the Ohio frontier. Washington assessed French military strength and intentions, and delivered the message to the French at Fort Le Boeuf in present day Waterford, Pennsylvania. The message, which went unheeded, called for the French to abandon their development of the Ohio country. The two colonial powers were heading toward worldwide conflict. Washington's report on the affair was widely read on both sides of the Atlantic.
His presidency: The Electoral College elected Washington unanimously in 1789, and again in the 1792 election; he remains the only president to receive 100% of the electoral votes. At his inauguration, he insisted on having Barbados Rum served. John Adams was elected vice president. Washington took the oath of office as the first President under the Constitution for the United States of America on April 30, 1789 at Federal Hall in New York City although, at first, he had not wanted the position. The 1st United States Congress voted to pay Washington a salary of $25,000 a year—a large sum in 1789. Washington, already wealthy, declined the salary, since he valued his image as a selfless public servant. At the urging of Congress, however, he ultimately accepted the payment, to avoid setting a precedent whereby the presidency would be perceived as limited only to independently wealthy individuals who could serve without any salary. Washington attended carefully to the pomp and ceremony of office, making sure that the titles and trappings were suitably republican and never emulated European royal courts. To that end, he preferred the title "Mr. President" to the more majestic names suggested. Washington proved an able administrator. An excellent delegator and judge of talent and character, he held regular cabinet meetings to debate issues before making a final decision. Washington reluctantly served a second term as president. He refused to run for a third, establishing the customary policy of a maximum of two terms for a president which later became law by the 22nd Amendment to the Constitution.
After retiring from the presidency in March 1797, Washington returned to Mount Vernon with a profound sense of relief. He devoted much time to farming. On July 4, 1798, Washington was commissioned by President John Adams to be Lieutenant General and Commander-in-chief of the armies raised or to be raised for service in a prospective war with France. He served as the senior officer of the United States Army between July 13, 1798 and December 14, 1799. He participated in the planning for a Provisional Army to meet any emergency that might arise, but did not take the field. On December 12, 1799, Washington spent several hours inspecting his farms on horseback, in snow and later hail and freezing rain. He sat down to dine that evening without changing his wet clothes. The next morning, he awoke with a bad cold, fever, and a throat infection called quinsy that turned into acute laryngitis and pneumonia. Washington died on the evening of December 14, 1799, at his home aged 67, while attended by Dr. James Craik, one of his closest friends, Dr. Gustavus Richard Brown, Dr. Elisha C. Dick, and Tobias Lear V, Washington's personal secretary. Lear would record the account in his journal, writing that Washington's last words were "'Tis well." Modern doctors believe that Washington died largely because of his treatment, which included calomel and bloodletting, resulting in a combination of shock from the loss of five pints of blood, as well as asphyxia and dehydration. Washington's remains were buried at Mount Vernon. Originally, he was interred in the old tomb on the estate. In 1831, for the cenntenial of his birth, his remains were moved to the current tomb. To protect their privacy, Martha Washington burned the correspondence between her husband and herself following his death. Only three letters between the couple have survived. Throughout the world men and women were saddened by Washington's death. Napoleon ordered ten days of mourning throughout France and in the United States thousands wore mourning clothes for months. On December 18, 1799, a funeral was held at Mount Vernon.
The sculpture
The American Hungarians raised a memorial of George Washington in 1906 with this sculpture. Bezeréd Gyula's bronze statue depicts the American president in national dresses, on the pedestal of him an eagle with extended wings keeps the sword of the hero. Tihamér Kohányi, the editor of Cleveland freedom made a movement to the erection of Washington's Budapest sculpture in 1902 in return for the Kossuth Lajos sculpture in Cleveland.
|
George Washington (1732. február 22. – 1799. december 14.) az Amerikai Egyesült Államok elso elnöke (1789–1797), a függetlenségi háború (1775–1783) foparancsnoka és gyoztes hadvezére. Elnöki tevékenysége elott szerepet játszott az Egyesült Államok alkotmányának megírásában (1787), majd késobb az elsok között írta alá a dokumentumot. Tevékenységei miatt az Amerikai Egyesült Államokban a „Nemzet Atyjának” hívják. Az ország fovárosa, Washington DC, róla kapta a nevét.
Gazdag földtulajdonosok gyermekeként született Virginia államban. Szülei ültetvénytulajdonosok voltak, akik rabszolgákat tartottak. Fiatalkorának nagy részét Ferry Farmon töltötte, ahol elithez méltó nevelést és taníttatást kapott. Szülei brit osöktol származtak.
A College of William and Mary egyetemen végzett vámtisztviseloként, tanulmányai befejeztével Lord Fairfaxnak készített kutatásokat a Shenandoah völgyben. Ekkor kezdett el érdeklodni a nyugati terület iránt, foleg a Potomac folyón túli területek iránt. 1752 júliusában nagybátyja, Lawrence halálával a családi birtokot o örökölte. 1754-ben kitört a francia-indián háború, mely alatt egy kisebb kontingensnyi haderot vezetett. Egy évre rá Edward Breddock tábornok vezetése alatt egy csatát szerencsés körülmények közt sérülés nélkül úszott meg: négy golyó találta el a kabátját és két lovat lottek ki alóla.1759-ben feleségül vette Martha Dandridge Custis özvegyet, aki elozo házasságából két gyermeket szült. 1760-ra, 28 évesen már ezredesi rangra emelkedett. 1774-re Virginia állam legtehetosebb emberei közt tartották számon. Az elso kontinentális kongresszuson o volt Virginia delegáltja. A fegyveres konfliktus ekkor még nem bontakozott ki, de tisztán lehetett látni, hogy ez nem elkerülheto. A második kontinentális kongresszuson a gyarmatoknak foparancsnokra volt szükségük és Washingtont választották a kontinentális hadsereg élére. 1775. július 3-án (amikor a háború már tartott) hivatalosan is foparancsnok lett, John Adams javaslatára. Bostonból kiuzte a briteket, majd Ticonderogánál elfoglalta a brit nehézágyúk nagy részét. William Howe tábornok eloször visszavonult, majd nagy ereju ellentámadásba kezdett. Washington hadereje megfogyatkozott, de ügyes manoverezéssel a sereg egy részének sikerült visszavonulnia. Augusztus 22-én Long Islandi csatában kikapott, ami a háború elvesztését is jelenthette volna az amerikaiaknak. De december 25-én Washington visszatért és briliáns hadi taktikával a Trentoni csatában felülmúlta a brit gyalogságot. A következo állomás Princetown volt, New Jersey közelében. Az ott aratott gyozelem visszahozta a reményt az amerikaiaknak. A brit ellentámadás Washington újabb vereségéhez vezetett Brandywine-nál szeptember 11-én. Az 1777-78-as tél a a felkelok számára a háború mélypontja volt, a hideg során több embert vesztettek el fagyhalál vagy egyéb betegség miatt, mint a csatamezon. Washington beleegyezett, hogy báró Friedrich von Steuben porosz tábornok képezze ki a felkeloket, ami javította a sereg morálját. A monmouthi csatában a brit és amerikai erok kiegyenlítettek voltak. A harc brit visszavonulással végzodött. 1781 szeptemberében a Yorktowni csata Washington támadásával kezdodött, majd október 17-én dönto amerikai gyozelemmel végzodött. A párizsi béke 1783. szeptember 2-án végett vetett a háborúnak. A békekötésnél Washington nem tudott jelen lenni, az Amerikai Egyesült Államokat John Adams, Benjamin Franklin és John Jay képviselte, s ok írták alá a békeszerzodést. A háború után az új nemzet bár békében élt, Washington úgy vélte, hogy egy jövobeli háború könnyen felbomlaszthatja azt. A philadelphiai megállapodás 1787-ben egy új alkotmányt léptetett a régebbi konföderációs helyére. Washington az alkotmány megformálásába nem szólt bele, ezt a feladatot a politikában jártasabb honfitársaira bízta. A gyulésen egyfajta moderátori feladatot látott el. Ez az új alkotmány olyannyira megszilárdította az új államalakulatot, hogy ma is ez van életben az Amerikai Egyesült Államokban. 1789-ben az elektori kollégium egyértelmuen ot választotta az Egyesült Államok elso elnökének. John Adams, aki mindössze 34 elektori szavazatot kapott alelnök lett. Az elso kongresszusi gyulés 25 000 dollárt ajánlott évente az elnöknek. Ezt azonban Washington nem fogadta el, mivel hazafias kötelességének tartotta a nemzet vezetését. 1791-ben a kongresszus új adót vetett ki a desztillált alkoholra, ami aztán tüntetéshez vezetett, s melynek nyomán kitört az ún. Whiskey felkelés, ami 1794-ben érte el a csúcspontját. Az 1792-es haderotörvény alapján gyalogos sereget állítottak fel, hogy a lázadást leverjék. Fegyveres harcra azonban nem került sor, a felkelok meghátráltak. A kormány megmutatta, hogy gyakorolni tudja a saját hatalmát. Washington az egyetlen olyan amerikai elnök, aki személyesen vezette csapatait elnöksége ideje alatt (az amerikai elnök ma is a hadsereg foparancsnoka). 1785 és 1795 között az Egyesült Államok és az indiánok közt háború dúlt, ami nagy veszteségeket okozott az új államnak. A Fallen Timbers-i csata meghozta a gyozelmet az amerikaiaknak, és végül a greenville-i béke zárta le ezt a háborút.
Washingtont, a második elnöki idoszakában jobban foglalkoztatta a külpolitika, foleg a britekkel való békés kapcsolat. Emiatt Washington és Hamilton, ellentétben Thomas Jeffersonnal, nem támogatta francia forradalmat. Ellenezte az amerikai fegyveres beavatkozást a forradalmárok oldalán. Washington semlegességre törekedett. John Jay-t Londonba küldte, hogy a britektol való leválás problémájáról tárgyaljon. Az eredmény a Jay egyezmény, ami az 1812-es háborúig volt érvényben. Az egyezmény katonai és kereskedelmi kérdésekre adott választ. 1796-ban megalakult a federalista párt, John Adams vezetésével. Washington a pártatlan politika elonyeit hangsúlyozta és ellenezte bármilyen párt létrejöttét. Washington pártoktól független volt, de az irányvonalát néha a federalistákhoz kötik. 1797-ben a második elnöki mandátuma is lejárt, azonban egy harmadik idoszakot nem vállalt fel. Az elnöki búcsúbeszédében arra figyelmeztette az új nemzet politikusait, hogy óvakodni kell a hosszútávú szövetségesektol. Az új elnök John Adams lett, aki az egyetlen federalista elnök az Egyesült Államok történelmében. Bár az alkotmány akkor még nem szabta meg, hogy egy elnök csak két idoszakot szolgálhat,az mégis íratlan törvénnyé vált. Ezt csak Franklin Delano Roosevelt „szegte meg”, aki 1933-tól 1945-ös haláláig volt elnök, három teljes és egy befejezetlen negyedik idoszakot töltött az elnöki székben. A huszonkettedik kiegészítés 1951-ben lépett törvénybe, ez hivatalosan is létrehozta a két idoszakos korlátozást.
Forrás: wikipedia
A Szobor
Ezzel a szoborral az amerikai magyarok állítottak emléket George Washingtonnak 1906-ban. Bezerédi Gyula bronzszobra nemzeti ruhában ábrázolja az amerikai elnököt, a talapzaton kiterjesztett szárnyú sas a hos kardját tartja. Kohányi Tihamér a clevelandi Szabadság szerkesztoje indított 1902-ben mozgalmat Washington budapesti szobrának felállítására, a clevelandi Kossuth-szobor viszonzásaképpen. Ennek eredményeképpen született ez a mu.
|