Jediná chránená pamiatka mesta bola postavená v roku 1701 v
barokovom štýle. Koncom 18. storocia bol rímskokatolícky
kostol prestavaný v neskorobarokovom štýle... V roku 1878
kostol rozšírili o dve bocné lode. Pri prehliadke interiéru
si zaslúžia pozornost vzácne obrazy na hlavnom a bocných
oltároch, neskorobaroková kazatelnica s malbami štyroch
evanjelistov na parapete z roku 1760 a rokoková organová skrina z
roku 1790.
Pri kostole sa nachádza baroková kalvária z roku 1766 so sochou
sv. Jána Nepomuckého.
Socha je ludová kamenárska práca a pochádza z roku 1807. 1075 V
zakladacej listine opátstva v Hronskom sv. Benadiku je prvá písomná
zmienka o našom meste pod menom Kakath. 1332 Podla záznamu v
pápežskej decime už mala farnost cirkevné
pobožnosti, ktoré boli vykonávané v románskej kaplnke, ku
ktorej pristavaný farský úrad. 1701 Bol postavený dnešný
kostol a zasvätený sv. Imrichovi.
Kostol dal postavit arcibiskup Augustín Christiánus , ktorý bol
koncom roka zástupcom arcibiskupa Leopolda Kolonicha s právom
nástupníctva. Kostol bol postavený v neskorobarokovom slohu.
Pôvodne to bola jednolodová stavba s nízkou vežou. Zariadenie
kostola je pôvodné. Nad hlavným oltárom je obraz patróna chrámu sv.
Imricha. Na bocných oltároch sú obrazy sedembolestnej Panny Márie a
Najsvätejšieho srdca Ježišovho. Chór bol
vybudovaný z kamena. Kostol bol pôvodne filiálnym kostolom farnosti
Ostrihom - Viziváros.
Prvým správcom dol Ján Hidassy, ktorý bol v rokoch 1699 - 1703
farárom farnosti mužla.
1702 Správcom kostola sa stáva Ján Beregh. 1734 Arcibiskup
Imrich Eszterházy zakladá farnost Párkány.
Za správcu farnosti bol menovaný František Sághy. 1754
Arcibiskup Mikuláš Csáky povolil zriadit jarmok na sviatok
sv. Jána Krstitela (24. jún) s podmienkou že výnosy z jarmoku
budú patrit farskému kostolu. 1766 Bola postavená dnešná
veža kostola.
1878 Arcibiskup Ján Simor dal postavit a rozšírit kostol
o bocné lode, do ktorých boli umiestnené bocné oltáre. Túto
prestavbu nám potvrdzuje aj nápis nad vchodom kostola... JOHANES
CARD. SIMOR AMPLIAVIT ET RESTAURAVIT AD. 1878.
1907 Kostol bol obohatený dnešným 1 - manuálovým organom
z dielne Otta Riegera v Budapešti. 1946 Na konci 2. svetovej
vojny v dôsledku prudkých bojov bola vážne poškodená
veža kostola. Vdaka obetavej práci a milodarov veriacich bola
krátko na to renovovaná.
1960 Kostol obohatený novou Krížovou cestou.
1991 Vo svätyni kostola boli umiestnené vitráže Ducha
svätého, sv. Štefana krála a bl. Gizely - rodicov sv.
Imricha.
1994 Generálna oprava vonkajška aj vnútrajška
kostola. Práce viedol Ludovít Chmelár z Pieštan. Kostol bol
vymalovaný pod vedením Dr. Petra Cambála. Kostol je obohatený o
nové liturgické zariadenie.
1996 Slávnost požehnania obnoveného kostola spojená s
oslavou 295 výrocia jeho postavenia. KOSTOLNÝ PARK 1766 V
neskorobarokovo slohu postavená kalvária.
Do kostolného parku bola premiestnená v roku 1977 z pôvodného
miesta pri križovatke hlavnej ulice a nánanskej cesty. 1800
Dakovný kríž. 1807
MAGYARUL -->>
Szent Imre templom A város egyetlen védett muemléke 1701-ben
épült barokk stílusban. A XVIII. Században a római katolikus
templomot késo-barokk stílusban átépítették.
1878-ban a templomot két oldalsó hajóval egészítették ki. A
templom berendezésébol kitunnek a fo-, ill. mellékoltárokat díszíto
értékes festmények, az 1760-ból származó késo-barokk szószék a négy
evangélista képével, valamint a rokokó orgona 1790-bol. Kálvária A
templom szomszédságában álló barokk kálvária 1766-ból
származik.
A mellette álló Nepomucki Szent János szobra népi kofaragás
1807-bol.
Pamätník Jána Sobieskeho v Štúrove
Fotók: Németh László, Wikipédia 25. októbra 2008
spomínalo naše mesto slávnostným odhalením sochy Jána
Sobieskeho na vítaznú bytku pri Parkane, ktorá bola pred 325 rokmi.
Podme nacriet do pramenov histórie co sa vlastne vtedy
odohralo.
Turkom sa v roku 1543 podarilo dobyt a obsadit Vyšehrad a
potom aj Ostrihom a parkanské pevnosti. Velitelom osady Parkan sa
stal janiciar Rustem paša, túto udalost pripomína kamenná
tabula v múre na brehu Dunaja na dnešnom mieste Erzsébet
park pod bazilikou.
Za cias Turkov to boli ochranné hradby mesta. Zároven obsadili aj
mesto Kakath. Pre strategický význam tohto miesta Turci vybudovali
západnejšie od zniceného Kakathu silné predmostie. V liste
arcibiskupa Pavla Váradyho (1526-1549) sa píše o "novej
pevnosti (castellum), ktorá má byt postavená oproti Ostrihomu". Ako
asi pevnost vyzerala sa môžeme dozvediet zo zápiskov chýrneho
osmanského cestovatela Evliu Celebiho (Evliya Çelebi, vlastným
menom Mehmed Zilli ben Derviš Mehmed (* 1611 –
† 1682) bol turecký cestovatel a spisovatel.) Spisovatel
nám píše: "Oproti Ostrihomského hradu na plochej lúke stojí
hrad stvorcového pôdorysu so zemnými hrádzami, na troch stranách je
obohnaný kanálmi a z východnej strany je rieka Dunaj."
Túto pevnost nazvali Dsigerdelen parkan co asi v preklade znamená
pevnost zarývajúca sa do pecene nepriatela. od 16. storocia
udržovali 200 clennú armádu, pre porovnanie v Ostrihome bolo
okolo 1100 vojakov. Na tomto mieste vládli Turci až do roku
1683. Už pocas neúspešného útoku na Vieden 12.
septembra 1683 pomáhali vojská polského krála Jána Sobieskeho
porazit Turkov. Ich dalším cielom bolo oslobodenie Parkanu a
Ostrihomu. Vojská sa utáborili nedaleko Parkanu 7. októbra 1683. Na
obranu Ostrihomu bol privolaný Ostrihomský paša Kara Mustafa
(Merzifonlu Kara Mustafa Pasa * 1634/1635 – † 25.
December 1683) a 8000 vojakov. Útok sa zacal o dva dni neskôr 9
októbra. turecká armáda dúfala v pomoc Kuruckého krála Imricha
Thökölyho, ale on porušil dohodu vidiac jednoznacnú prevahu
krestanských vojsk. Vojsko pod vedením Karola Lotaringského
porazila turecké vojská pri parkane a neskôr aj v Ostrihome. Týmto
sa zacala historická etapa oslobodenia Európy spod tureckého jarma.
Fotografie slávnostného odhalenia a montáže
sochy. 
Kara Musztafa
(1634/35. – Nándorfehérvár, 1683. december 25.) török
nagyvezír. Az o ideje alatt indult meg a török kiuzése
Magyarországról, s a háborúban miatta szenvedett hazája dönto
vereséget, ami visszafordíthatatlan hanyatlás útjára terelte a
birodalmat.
Fiatal kajmakámként Köprülü Ahmed nagyvezír mellett szolgált. Az
1660-as években részt vett az Égei-tengeren, a velenceiek ellen
vívott harcokban, az ún. kandiai háborúban. 1672-ben a szultánnal
és a nagyvezírrel vonult a lengyelek és az oroszok ellen indított
háborúba, Ukrajnába. A lengyelekkel folytatott harcok végeztével
Köprülü meghalt és o lett az új nagyvezír, aki továbbra is
fenntartotta Ukrajna meghódításának tervét. Miután az elso török
hadjárat kudarcba fulladt az ország oroszok uralta részében
folytatódott a harc és az új nagyvezír személyesen állt a sereg
élére. Elfoglalta Ukrajna jó részét, több gyozelmet aratva az
orosz-ukrán-kozák seregek felett, de eroi veszteségei akkorák
voltak, hogy inkább lemondott a területrol. Ehelyett
felelevenítette a szulejmáni-tervet, Bécs meghódítását. IV. Mehmed
szultánt sikerült rávennie a kecsegteto lehetoséggel, mert úgy
vélte, hogy I. Lipót császár azért törekszik a békére, mert gyenge.
Alaposan túlbecsülte hazája eroforrásait, nem látta a belso
problémákat, amelyeket elodje oly nehezen igyekezett megszüntetni,
s értelmetlen módon abban bízott, hogy egy nagy gyozelem
kiküszöböli a hanyatlást kiváltó problémákat. Bár Köprülü is Bécs
meghódítását tervezte, de új, jobb módszerekkel, most Musztafa
egybol a császárváros falainak akart menni. Ebben a dicsoség és
kincsvágy is hajtotta.
A források szerint óriási, 230 ezer fos sereget vont össze
(valójában csak 130-150 ezret) és a franciák biztatásával 1683.
június 7-én elindult Ausztria ellen. A Habsburgok ekkor
szövetségben álltak Lengyelország-Litvániával, akivel megállapodtak
abban, ha bármelyikük fovárosát török támadás érné, egymás
segítségére sietnek. Musztafa ezt ellenben nem mérte fel, sem pedig
azt, hogy Lipót mögött áll a Német-római Birodalom. A Bécs városát
halálos gyurube fogó sereget a német birodalmi és lengyel hadak,
III. (Sobieski) János lengyel király és Lotaringiai Károly herceg
vezetésével a kahlenbergi csatában szétverték szeptember 12-én. A
vereségért Musztafa selyemzsinórt kapott Nándorfehérváron.
Kivégzése elott állítólag szomorúan ennyit mondott, ha halálával a
szultán elkerülheti a vereséget, önként vállalná.Egy francia író de
Préchac egy olyan regényt írt róla, amelyben egy szelíd, gáláns
férfit mutat be, aki szerelmes lett egy hercegnobe és Bécs
meghódításával akart méltó lenni kezére. De vereséget szenvedett és
szerelmét máshoz adták férjül. 
Ján III.
Sobieski (* 17. august 1629, Olesko – † 17. jún 1696,
Wilanów) bol králom Polska od roku 1674. Pochádzal z polskej
šlachtickej rodiny Sobieski. Vynikol vo vojnách proti Rusom
a Švédom, ale najviac sa preslávil v polsko-tureckých
vojnách. Porazil turecko-tatárske vojská na území Ukrajiny a v roku
1683 pomohol Habsburgovcom vyslobodit Vieden z tureckého
obliehania. Toto vítazstvo zbavilo strednú Európu tureckého
nebezpecenstva a zacalo postupný pád Osmanskej ríše. Po
dlhotrvajúcej chorobe zomrel Ján III. Sobieski vo Wilanówe na
srdcový záchvat. Jeho manželka Maria Kazimiera zomrela v roku
1716 v Blois vo Francúzsku. Obaja sú pochovaní vo Wawele pri
Krakove. Po Jánovi III. Sobieskom na trón nastúpil August II. Silný
zo saského rodu Wettinovcov. Thököly Imre
Felso-Magyarország fejedelme Erdély fejedelme késmárki gróf
Thököly Imre Uralkodása 1682–1685 felso-magyarországi
fejedelem 1690-ben erdélyi fejedelem Született 1657. szeptember 25.
Késmárk Elhunyt 1705. szeptember 13. Izmit Késmárki gróf Thököly
Imre (Késmárk, 1657. szeptember 25. – Izmit, 1705. szeptember
13.) kuruc hadvezér, 1682–1685 között Felso-Magyarország,
majd 1690-ben Erdély fejedelme.
Ifjúkora óta ellenséges érzelmeket táplált a Habsburg-házzal
szemben, elsosorban a protestáns vallásgyakorlás és a rendi
szabadságok megsértése miatt. Fiatalon, 23 évesen választották a
kuruc hadak fogenerálisává. Törekedett a mozgalom Erdélytol való
politikai függetlenítésére, ami 1682-ben sikerült török
támogatással. Ugyanakkor egészen hatalma 1685-ös elvesztéséig nem
szakított véglegesen Béccsel, számos alkalommal kezdeményezett
béketárgyalásokat, felajánlotta a császárnak biztosítandó fegyveres
támogatást a török kiuzésére, ám feltételeit az udvar rendre
elutasította. Ezt követoen tevékenysége fokozatosan kiszorult a
Kárpát-medence területérol. 1690-ben a zernyesti csatában aratott
gyozelmével átmenetileg sikerült megszereznie az erdélyi fejedelmi
címet, de végül a császári csapatok elol meghátrálni kényszerült. A
karlócai békét követoen élete végéig az Oszmán Birodalom területén
élt számuzetésben. A kis-ázsiai Izmitben hunyt el 1705-ben. A
Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. Z Wikipédie,
slobodnej encyklopédie. A templomparkban sajnos csak mikroládát
tudtam rejteni. Ennek is elég nehéz volt helyet találni, mert
kaszálják a füvet és általában is gondozott a terület. De azért
sikerült. :-)